A vöröshajú, árva Anne Shirleyvel egészen pici koromban találkoztam először: az L. M. Montgomery könyveiből készült "Anne a Zöldoromból" című sorozatot egy időben vasárnap délutánonként adta valamelyik csatorna, és én hétről hétre izgatottan ücsörögtem a tévé előtt, kíváncsian várva, vajon mit fog megint csinálni a kis szeleburdi Anne.
Tulajdonképpen együtt nőttem fel vele.
Egészen addig, amíg el nem ballagtam az általános iskolából, rendszeresen jártam könyvtárba- azóta időhiány miatt állandóan lógok néhány könyvvel. Egy ilyen alkalommal akadt meg a szemem egy zöld borítós könyvön, ami büszkén hirdette: "Anne otthonra talál." Alig akartam hinni a szememnek: egészen addig fogalmam sem volt arról, hogy a történet könyvalakban is létezik, sőt, a könyv az igazi, az eredeti.
Hazaérve azonnal nekiálltam olvasni, és csak olvastam, olvastam. Valószínűleg még aznap végeztem a könyvvel, és anya hitetlenkedve csóválta a fejét, hogy nem hiszi el, hogy ennyi volt, máris kivégeztem több száz oldalt.
Aztán jött a második rész, a harmadik, és csak
Aztán jött a második rész, a harmadik, és csak
amiatt nem olvastam végig hosszú ideig Anneegész történetét, mert a gyerekkönyvtárban
nem volt meg a többi rész. Amikor elég nagy
lettem, hogy beiratkozzam a felnőtt könyvtárba, az eddig rendelkezésre álló három kötetet lassan már betéve tudtam, úgyhogy örömmel konstatáltam, hogy itt megtalálható az összes Anne - könyv (8 kötet).
nem volt meg a többi rész. Amikor elég nagy
lettem, hogy beiratkozzam a felnőtt könyvtárba, az eddig rendelkezésre álló három kötetet lassan már betéve tudtam, úgyhogy örömmel konstatáltam, hogy itt megtalálható az összes Anne - könyv (8 kötet).
Anne Shirley a 19-20. század fordulóján él, és ez önmagában is remek ajánlólevél, hiszen nagyon szeretem ezt a kort. Azonban tény, hogy az utolsó kötet már az első világháború idején játszódik, a háborúkat viszont kifejezettem ki nem állhatom, tehát ennek a kötetnek kicsit fogcsikorgatva kezdtem neki, de kellemesen csalódtam.
Anne-t ezen felül kislányként ismerjük meg, szerencsétlen, szomorú sorsa összefacsarja a szívünket, aztán megmosolyogjuk álmodozását es furcsaságait, együtt utazunk vele és Matthew Cuthberttel Cuthberték házába, a Házba, ahol Anne- reményei szerint- végre otthonra talál. Együtt töltjük el vele az első éjszakát a Zöldmandzárdos - ház egyik manzárdszobájában, kétségek közt vergődünk, hogy vajon mi lesz vele, hiszen Cuthberték nem őt várták, nem egy kislányra számítottak. Mondjuk ki, fiút akartak, aki segíteni tud Matthewnak. Mi lesz, ha nem maradhat? Reggel együtt pillantjuk meg az ablak előtt bólogató, fehér menyasszonyi ruhába öltözött cseresznyefát, és ámulva hullunk térdre előtte. "Szó se róla, itt van tere a képzeletnek!-" sóhajtunk fel mind: az olvasók és a kislány, akinek semmi sem fontosabb annál, hogy olyan otthona lehessen, ami termékeny táptalajt biztosít ábrándozásainak.
Márpedig a Prince Edward - sziget, valamint Avonlea- a falu, ahol a Zöldmandzárdos - ház áll- ilyen hely- sokszor irigyeltem is a szereplőket, hogy ezen a csodálatos helyen élhetnek. Anne is nagyon szeretne maradni. Aztán egyszer csak mi magunk is azt vesszük észre, hogy szurkolunk neki, és keresztbe tett ujjakkal várjuk Marilla Cuthbert ítéletét, aki dönt Anne sorsáról.
Aztán, amikor Marilla beleegyezik abba, hogy Anne náluk maradhasson, együtt ujjongunk fel a megkönnyebbült kislánnyal, és körbetáncoljuk az asszonyt, aki meglepetten, a fejét csóválva néz le ránk. Ez az a pillanat, amikortól már csöppet sem gondoljuk furcsának a vörös, árva Anne Shirleyt, aki itt és most kapott esélyt arra, hogy végre igazi családja legyen, és hogy találjon valakit, akit aztán kebelbarátnőjeként szerethet majd.
Természetesen Anne nem marad barátnő nélkül: bár különféle nehézségeken kell keresztülmenniük, Diana Barryvel való barátsága életük végéig megmarad. Legalábbis az utolsó kötet végéig biztosan. És gondolom tovább is, nem? Kislányként közösen követnek el mindenféle rosszaságot, később együtt báloznak, és Anne lesz Diana koszorúslánya is.
Ó igen, és ott van Gilbert Blythe is. Gilbert
személye szintén jelentős magyarázatot ad arra, miért rajonganak ma is annyian a könyvért / sorozatért. Annyi csupán a probléma vele, hogy túlságosan magasra teszi a lécet, amit a fiúknak meg kéne ugorniuk... Elnézést kérek, ezt nem hagyhattam ki.
Térjünk is vissza inkább Anne-hez. Anne Shirley igazi ember, nem valami idealizált főhősnő. Illetve ettől még főhősnő, de tömérdek jó tulajdonsága mellett vannak rosszak is. Vannak jobb napjai és vannak katasztrofálisak. Van, ami sikerül neki, van, amit elront. Valójában kezdetben több a szerencsétlenül elsült történés körülötte, mint a sikeres. Tény, hogy végül elnyeri a boldogságot, és megtalálja élete párját, de ez az élet rendje, nem?! Persze hosszú út vezet addig amig ráébred, hogy kit is szeret igazán, viszont ez éppen hogy még közelebb hozhatja őt hozzánk. Szerető család veszi körül, de egész családi élete egy gyermek elvesztésével kezdődik. Az élete és ő maga nem tökéletes, mint ahogy a mi életünk és mi sem vagyunk azok. Ugyanez igaz az összes szereplőre. Talán ennek is nagy szerepe van abban, hogy olyan sokan szeretik a történetét.
Mindenképpen azt javasolnám, hogy a könyveknek fussatok neki először. Az adaptáció a részek előrehaladtával egyre jobban eltávolodik az eredeti történettől, és az utolsó rész gyakorlatilag teljesen mást tár elénk, mint a könyvek. Természetesen ettől függetlenül ugyanúgy szerethető, én mégis az olvasásra buzdítanálak benneteket.
Márpedig a Prince Edward - sziget, valamint Avonlea- a falu, ahol a Zöldmandzárdos - ház áll- ilyen hely- sokszor irigyeltem is a szereplőket, hogy ezen a csodálatos helyen élhetnek. Anne is nagyon szeretne maradni. Aztán egyszer csak mi magunk is azt vesszük észre, hogy szurkolunk neki, és keresztbe tett ujjakkal várjuk Marilla Cuthbert ítéletét, aki dönt Anne sorsáról.
Aztán, amikor Marilla beleegyezik abba, hogy Anne náluk maradhasson, együtt ujjongunk fel a megkönnyebbült kislánnyal, és körbetáncoljuk az asszonyt, aki meglepetten, a fejét csóválva néz le ránk. Ez az a pillanat, amikortól már csöppet sem gondoljuk furcsának a vörös, árva Anne Shirleyt, aki itt és most kapott esélyt arra, hogy végre igazi családja legyen, és hogy találjon valakit, akit aztán kebelbarátnőjeként szerethet majd.
Természetesen Anne nem marad barátnő nélkül: bár különféle nehézségeken kell keresztülmenniük, Diana Barryvel való barátsága életük végéig megmarad. Legalábbis az utolsó kötet végéig biztosan. És gondolom tovább is, nem? Kislányként közösen követnek el mindenféle rosszaságot, később együtt báloznak, és Anne lesz Diana koszorúslánya is.
Ó igen, és ott van Gilbert Blythe is. Gilbert
Térjünk is vissza inkább Anne-hez. Anne Shirley igazi ember, nem valami idealizált főhősnő. Illetve ettől még főhősnő, de tömérdek jó tulajdonsága mellett vannak rosszak is. Vannak jobb napjai és vannak katasztrofálisak. Van, ami sikerül neki, van, amit elront. Valójában kezdetben több a szerencsétlenül elsült történés körülötte, mint a sikeres. Tény, hogy végül elnyeri a boldogságot, és megtalálja élete párját, de ez az élet rendje, nem?! Persze hosszú út vezet addig amig ráébred, hogy kit is szeret igazán, viszont ez éppen hogy még közelebb hozhatja őt hozzánk. Szerető család veszi körül, de egész családi élete egy gyermek elvesztésével kezdődik. Az élete és ő maga nem tökéletes, mint ahogy a mi életünk és mi sem vagyunk azok. Ugyanez igaz az összes szereplőre. Talán ennek is nagy szerepe van abban, hogy olyan sokan szeretik a történetét.
Mindenképpen azt javasolnám, hogy a könyveknek fussatok neki először. Az adaptáció a részek előrehaladtával egyre jobban eltávolodik az eredeti történettől, és az utolsó rész gyakorlatilag teljesen mást tár elénk, mint a könyvek. Természetesen ettől függetlenül ugyanúgy szerethető, én mégis az olvasásra buzdítanálak benneteket.
Értékelés:
★★★
Emma Viola Black
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése