Kody Keplinger: A hazugságháló könyvkritika

 Az írónő egyik ezt megelőző regénye a The Duff, ami elég nagy népszerűségnek örvend, sőt film is készült alapján, tulajdonképpen ennek a kötetnek egy fajta előzményeként nevezendő, hiszen ugyanabban a világban játszódik, és annak főszereplői fontos szerepet játszanak ebben kötetben. Mivel nekem az a könyv eléggé elnyerte a tetszésem, kellemes olvasmány volt, nagy elvárásokkal kezdtem Kody Keplinger újabb regényének olvasásába.

Sonya Ardmore, akit Sonnyként ismerhetünk meg, amiről, amikor és akinek csak lehet, hazudik. Még a legjobb barátnőjének, Amynek is, pedig a lány befogadta magához, miután Sonnyt, állítása szerint, az anyukája kidobta otthonról, az apukája pedig börtönben ült már évek óta, így nem volt máshova mennie.


A bonyodalom azonban Ryder Cross-sal kezdődik, aki csak néhány hónapja él a városukban, Hamiltonban. Egyenesen a fővárosból költözött hozzájuk, és ezt nem szégyelli hangoztatni, a két várost összehasonlítgatni – nem nehéz kitalálni melyiknek kárára. A hipszter, és egyben erősen bunkó srácot sem Sonny, sem Amy nem kedveli, és míg az előbbi esetében ez kölcsönös, addig Ryder egyenesen odáig van Amyért, és erősen próbálkozik is a lánynál – eredménytelenül. És amikor véletlenül Sonny Amy nevében kezd chatelni a sráccal, közben fokozatosan belezúgva, már őt is belekeveri a hazugsághálójába. Ez az egész hazudozás pedig már odáig fajul, hogy maga se látja a kiutat belőle.

Sonny ​Ardmore remekül hazudik – olvashatjuk a fülszöveg első sorában. Nem

mondhattam, hogy nem tudtam róla, és azt se hogy már nem húztam itt a számat, de mégis meglepett mennyi hazugságot foglalt magában ez a könyv. Hogy önmagában ez negatív tulajdonság e, azt nem tudom, de ha egy dolgot kell megnevezni, amit legjobban utálok a világon, az a hazudozás, így számomra mindenképp.

Hatalmas csalódás volt számomra ez a könyv. Persze, könnyen le lehetne rendezni ennyivel, hogy én utálom, ha hazudnak, ezért a könyv sem tetszett, és aki hasonlóan áll a dologhoz, annak eszébe se jusson belekezdeni a könyvbe. Igen, ez így igaz, de a teljes igazság az, hogy a regénynek sajnos nem ez az egyetlen negatívuma.

Nehéz azt mondani a végére, hogy nincs happy end, mindenesetre elég gyenge a befejezése. A főszereplők sem túlzottan dicsérni valóak – konkrétan nem volt karakter, akit kedvelni tudtam volna.

Fáj a szívem, hiszen az írónő valóban tehetséges, de ebben az esetben nem igazán sikerült megfelelőt alkotnia, véleményem szerint.

Csak azt tudom mondani, nagyon, de nagyon remélem, hogy a valóvilágban nincs még egy ilyen hazug, és elviselhetetlen ember, mint Sonya Ardmore…

Értékelés: 

★