Szabó Tünde: Balla Adrienn sorozat könyvkritika

Forrás

Elérkezett a pillanat, hogy ezt a nagyobb lélegzetvételű kritikát kell, hogy összehozzam. Fáj is a szívem miatta, hiszen ez egyet jelent: megjelent Szabó Tünde sorozatának utolsó része is. És én már elolvastam, túl vagyok rajta.

Körülbelül másfél évvel ezelőtt barátnőim ajánlására fogtam a kezembe az első részt. Az írónő írói stílusa kicsit más volt, mint amihez hozzászoktam a magyar ifjúsági regényeknél. Ő egy kicsit komolyabban, választékosabban fogalmazott, és bár meg kellett szokni, kifejezetten tetszett. Ahogy az is, hogy végre nem egy sablon, szinte csak a szerelemről szóló tiniregényt olvashatok, hanem van ebben minden: elsősorban krimi és sok rejtély, de rengeteg poén, akció, sokféle szereplő, és persze azért egy kis szerelmi szál is.

Ugyanis a fő történet szerint a főszereplő lányunk, Balla Adrienn, egy tényleg átlagosnak mondható lányként kezdi a történetet (már azt leszámítva, hogy az apukája börtönbe ül, emberölés vádjával), azonban egy váratlanul érkező pendrive beindítja a lavinát, ami lényegében felforgatja az életét. A pendrive-on (majd az azt követő 4 másik, szintén ilyen rejtélyesen érkezőn) nyomok, rendőrségi anyagok, bizonyítékok vannak. Az, hogy mivel kapcsolatban az nem teljesen egyértelmű, ugyanis a sorozat folyamán Adriennek több titkot kell felderítenie, több kérdésre kell választ találnia:


Csányi Balázsnak, aki Adriennék osztálytársa, népszerű diák, gazdag család sarja, hónapok óta színét se látták. Hova tűnt Balázs? Mi lett vele?

Csányi Rékának, Balázs húgának, néhány éve csúnya balesete volt, elütötték, és cserbenhagyták. Az esetért többek között Janó (Adrienn régi ismerőse) bátyját vádolják. Ki felelős valójában a balesetért?

Balla Dávid, Adrienn apukája évek óta börtönben ül, amiért magára vállalta, hogy drogosan megölt egy embert. Azonban Adrienn meg van győződve az ellenkezőjéről. Tényleg ártatlan? És ha igen, ki a valódi tettes?

A legutolsó, és talán magától értetődő rejtély, hogy ki a titkos pendrive-küldő?

Ezeken a szálakon kívül pedig mindegyik regényben fut egy-egy különálló is. Az alibi című első részben Adrienn Janót próbálja kimenteni az alól a vád alól, hogy ő verte meg egyik iskolatársukat. A második részben, a Doppingban Adri a teniszező Sacinak próbál segíteni, bebizonyítani, hogy nem doppingolt. A hackerben, info-zseni barátnője, Bennett internetes barátjának hirtelen eltűnését próbálják megfejteni. A Gázolás bár főleg Réka ügyéről szól, azért egy mellék szálon ismét csak Janó védelme a tét, ugyanis a fiú egyik tanára igazságtalanul bánt vele. Az utolsóban, a Rácsokban inkább az apja, és Balázs ügyére fókuszál, így több kisebb rejtély van, de valódi főszál már nincs.

Ahogy az lenni szokott, a sorozat nem mindegyik része sikerült olyan ütősre. Az első rész pontosan elég volt arra, hogy valami különlegeset adjon, ezáltal rábírjon a folytatásra. A második részre mondom azt, hogy talán az a kedvencem, ugyanis a különálló története baromi ütős és fordulatos. Ez nálam magasra tette a lécet így a többi résznek ezt már nem sikerült elérnie. A harmadik rész hackerek világát feltáró sztorija is izgalmasnak bizonyult, azonban itt már vágytam rá, hogy a nagy rejtélyekről derüljön ki több, vagy a szerelmi szál bontakozzon ki. Ezen kötet befejezése, a negyedikhez hasonlóan azonban nagyon sokat dobott az egész regényen. Az ötödik rész csalódásnak minősült, nem azért mert rossz volt, hanem mert sokkal többet vártam. Talán ez az én hibám, nem? A 4 nagy kérdésből 3-ra ebben kaptunk választ, azonban egyik sem volt annyira izgalmas, mint szerettem volna.

A szerelmi szálat, bár egyáltalán nem játszott főszerepet a kötetek során, annál inkább imádtam. Nem volt kiszámítható, mégis lehetett imádkozni Adrienn szerencséjéért.

A szereplőket illetően, azt hiszem, bátran mondhatom, hogy a Domonkos ikrek, Karesz és Márk könnyedén beküzdik magukat az összes tinilány szívébe, nem is igazán a szereplőkébe, hanem az olvasókéba. Imádtam mindkettejüket, a stílusukat, a humorukat.

Adrienn már annál nehezebb eset. A lány az elején tök szimpatikusnak tűnik, és fel is csillant a szemem, hogy talán lesz egy főszereplő, akitől nem ráz ki a hideg? Viszont a Adriennél jellem fejlődést láthatunk, csak az a kár, hogy nem pozitívat. A végére szinte mániákussá válik, és bár az elején se normális a túlzott kíváncsisága, és kotnyelessége, a végére ez megháromszorozódik, és az utolsó kötetben van egy-két olyan húzása, hogy legszívesebben megsimogatnám egy péklapáttal.

Ami tetszett még, hogy a három főszereplőn kívül, nagyon-nagyon-nagyon sok mellékszereplő található benne, nem véletlenül kell külön térkép a kapcsolatok értelmezéséhez. Azonban ezek a karakterek, bár nagyon sok van belőlük, még így se elcsépeltek, hanem jól kidolgozottak, külön egyéniségek, és van köztük bőven szeretni való (például Janó, Benett), de olyan is akit ki nem állhatok (Csányi Endrével az élén).

Összegezve az előzőket, a sorozat nem hibátlan, de hát melyik az? Ettől függetlenül képtelen vagyok, nem a max. értékelést adni rá, mert lehet, vannak benne sablonos fordulatok, de elenyészőek, és sokkal inkább egy különleges, fordulatos történettel van dolgunk. A humorával kapcsolatban, pedig nem túlzok, ha azt mondom, minden második oldalon nevettem. Bátran mondhatom, hogy felér Leiner Laura, és más magyar ifjúsági regényírók alkotásaival, és éppen ezért sokkal nagyobb figyelmet érdemelne.

Értékelés: 

★★★