Jane Austen: Büszkeség és balítélet könyvkritika

Hogy mi?!

Igen, mindenki jól olvasta: Jane Austen klasszikusa következik, kicsit máshonnan megközelítve, mint általában.

Ha azt állítod, hogy még sosem találkoztál olyan történettel, amiben szerepelt egy talpraesett, okos, művelt, intelligens fiatal lány, egy titokzatos, hős lovag, valamint egy jellemtelen, de elsőre tökéletesnek tűnő rosszfiú, akkor nem mondasz igazat, ebben biztos vagyok. A becslés nem az erősségem, de száz százalék, hogy a regények több mint felében megtalálható ez a három szereplőtípus.

Szóval gondolj csak bele: a Büszkeség és balítélet,- aminek hallatán talán még a hideg is kiráz,- gyakorlatilag számodra is ismerős szereplőket tartalmaz. Vagy legalábbis hasonlókat.

Vizsgáljuk meg először magát az írónőt! Jane Austen a romantika virágkorában élt,- és azt hiszem, az iskolában is romantikusként tanuljuk,- regényei a korai realizmus stílusjegyeit viselik magukon: hétköznapi embereket ábrázolnak, akik hétköznapi szituációkba keverednek, hétköznapi, az emberek többsége által elérhető helyekre járnak nyaralni, sorsuk nem tökéletes, megvannak a saját a problémáik, ésatöbbi, ésatöbbi- mindezt ironikusan, humorosan teszik. Persze kereshetünk a szereplők között kivételeket, de közelebbről megvizsgálva a kiszemelteket rá kell jönnünk, hogy Austen tényleg őszintén, a romantika túlzásait, idealizált, kitalált világait mellőzve írja történeteit- bár nyilvánvalóan felhasznál romantikus elemeket is. Szereplői a következő három társadalmi csoportba tartoznak: arisztokrata, gentry, polgár.

Hősei nők. Na, mit gondolsz? Már csak emiatt is megéri Austent olvasni. Végre nők a főszereplők! Remekszuperjó váltás a kétszázmillió olyan kötelező után, amikben szinte csak férfiak szerepeltek. (Ez nyilván romantikus túlzás, de majdnem igaz.)

Jane Austennak hat befejezett könyve jelent meg (Értelem és érzelem, Büszkeség és balítélet, A mansfieldi kastély, Emma, A klastrom titka, Meggyőző érvek), melyekből film(ek) is készült(ek). Az én kedvencem az Emma, most mégis maradjunk a jóval ismertebb Büszkeség és balítéletnél.

Lássuk csak!

A Bennet - család (én a gentry kategóriába sorolnám őket) egyhangú életét felforgatja az a hír, hogy a régóta üresen álló Netherfield Parknak végre bérlője akadt, aki nem akármilyen ember: fiatal, vagyonos, jónevű. Ez pedig egyet jelent azzal, hogy minden környékbeli hozzá akarja adni a lányát. Ez a célja Mrs Bennetnek is, aki öt lány (Jane, Elizabeth, Mary, Kitty, Lydia) kissé butácska édesanyja, éppen ezért mindent megtesz (khm, khm, na ja, persze, pontosabban megtetet másokkal), hogy egyik lányából, Jane-ből, Mrs Bingley legyen. Jane és Lizzy egyébként az öt nővér közül a két idősebbik, és értelemben messze fölülmúlják testvéreiket, valamint saját édesanyjukat is. Na és akkor ott van még Mr Bennet, akinek Elizabeth a szíve csücske, és elég kellemetlen véleménye van feleségéről, fiatalabb lányairól, valamint saját baklövéséről, melyet akkor követett el, amikor megkérte felesége kezét.

Szóval Mr Bingley megérkezik Hertfordshire-be, bérelt birtokára, azonban akad egy kis bökkenő: nem egyedül jön. Vele tart két testvére, Louisa és Caroline, Mr Hurst, aki Louisa férje, és a barátja, a gőgös, öntelt, a vidékieket lenéző Mr Darcy, akinek "évi tízezer font jövedelme van", tehát sokkal jobb parti, mint maga Mr Bingley... Egészen addig, amíg az emberek meg nem tapasztalják a modorát!

Bár Darcy és Elizabeth kezdetben kölcsönösen utálják egymást, és ha csak lehet, kerülik a találkozást, útjaik újra és újra összetalálkoznak, s egyszer csak az a mondat hangzik el az addig igencsak kritikus Mr Darcy szájából:

- "Azon tűnődtem, milyen nagy gyönyörűséget szerezhet egy szép szempár, ha egy csinos nő arcából tekint reánk.

Miss Bingley azonnal Mr. Darcy arcára szegezte tekintetét, s tudni akarta, melyik hölgy ihlette őt ilyen elmélkedésre.
- Miss Elizabeth Bennet - jelentette ki Darcy szemrebbenés nélkül."

Innentől kezdve aztán nincs megállás, hőseink kivédhetetlenül száguldanak a boldogság felé. Vagyis majdnem. Lizzy akadékoskodik kicsit, majd egyéb tragikus - ironikus történések igyekszenek megakadályozni a két főszereplő egybekélését, akik először annyira félreismerték egymást. Mivel nem spoilerezünk, ezért nem árulom el, hogy végül mindenki elnyeri-e méltó jutalmát vagy sem, mint ahogy azt sem, hogyan festett a tóból kimászó Colin Firth a könyv alapján készült 1995-ös sorozatban. ;)

Hogy miért szeretem ezt a könyvet? Nehéz lenne megmondani. Igaz, hogy a cselekménye lassabb, mint amihez mi szokva vagyunk, mégis olvasmányos, mindig falom az oldalakat.

Megunhatatlan. Számtalanszor elolvastam már, mégis újra és újra belekezdek. És mindig felfedezek újabb és újabb humoros Mr Bennet - féle megszólalást, ami addig föl sem tűnt. Nos igen, Mr Bennet nagy arc.

Realista, de mégsem. Annak köszönhetően, hogy Austen a romantika korában élt, találunk romantikus vonásokat a műben, szóval a történet nem olyan száraz és könyörtelen, mint ahogy azt például A köpönyeg olvasása közben éreztem- bár amúgy annak is romantikus a befejezése. Austen ráadásul vicces, van humora. Valószínűleg ez is sokat számít. Gogol nem poénkodott. Legalábbis nekem nem tűnt fel.

Ez az a kor, amelyben annyira szívesen éltem volna. De legalábbis kipróbálnám, hogy milyen. Természetesen azért vannak feltételeim: normális életkörülmények, csodálatos ruhaköltemények, bálok, zongora, na és persze a hódolók!

Szerethető, jól kidolgozott szereplők és helyszínek. Rövidre fogva minden adott ahhoz, hogy el tudd képzelni azt, ami történik, akivel történik, ahol történik.

Íme néhány kedvcsináló idézet:

- "Mondhatom, nincs nagyobb gyönyörűség ez olvasásnál. Az ember mindent megun, de egy jó könyvet soha. Ha majd saját házam lesz, szerencsétlen lennék egy kitűnő

könyvtár nélkül.-" tény, hogy Miss Bingley nem tartozik a kedvenc szereplőim közé, de ebben nagyon igaza van. Milyen kár, hogy amúgy véleményem szerint nem gondolta komolyan, csak Darcy figyelmét akarta magára felhívni.

Igen, Miss Caroline Bingley az a bizonyos harmadik, aki folyamatosan hőseink boldogságát próbálja megakadályozni. Ahol csak lehet, keresztbe tesz Elizabethnek, hiszen olyan álmokat dédelget, hogy egyszer Mrs Darcy lesz belőle...

- "Eliza Bennet - jelentette ki Miss Bingley, mihelyt az ajtó becsukódott mögötte - azok közül az ifjú hölgyek közül való, akik úgy iparkodnak a másik nem tetszését megnyerni, hogy önnön nemüket becsmérlik; sok férfinál bizonyára célt is érnek. De véleményem szerint ez hitvány fogás, igen alacsony mesterkedés.

- Kétségtelen - felelte Darcy (a megjegyzés elsősorban neki szólt) -, hogy van valami hitvány vonás mindabban a mesterkedésben, amelyhez a hölgyek néha lealacsonyodnak, hogy meghódítsanak egy férfit. Ami a ravaszsággal rokon, mindig megvetést érdemel.

Miss Bingley nem volt elbűvölve a választól, s nem is firtatta tovább a dolgot.-" ezt nem csodálom, úgy kell neked, Mr Darcy körül legyeskedő Caroline Bingley!

- "Hiába volt minden vívódásom... nem használt semmit. Nem tudom elfojtani érzéseimet. Meg kell mondanom, mennyire imádom, milyen forrón szeretem magát."

És a kedvenc Mr Bennetes részem:

- "Ne legyen oly szigorú önmagához! - felelte Elizabeth.
- Jó, hogy figyelmeztetsz, az emberi természet nagyon is hajlamos erre a hibára! Nem, Lizzy, hadd érezzem én is egyszer életemben, mennyi felelősség terhel. Én bizony nem félek a bűntudattól - úgyis elég hamar elmúlik.
(...)

A beszélgetést Jane szakította félbe, aki bejött, hogy anyjának felvigye a teát.

- Ez aztán a szertartás, ami felvidítja a szívet! - kiáltott fel Mr. Bennet. - Még a bajt is előkelőségbe öltözteti. Legközelebb én is ezt csinálom; beülök a könyvtárszobába, felveszem a hálósapkát és a köntösömet, és annyit parancsolgatok, amennyi csak jólesik; vagy talán addig várok vele, amíg Kitty is megszökik.

- Eszem ágában sincs megszökni, papa - felelte Kitty durcásan. - Ha engem elengednétek Brightonba, én jobban viselkednék, mint Lydia.

- Téged Brightonba! Még Eastbourne-ig sem engednélek el, semmi pénzért! Nem, Kitty végre megtanultam, hogy óvatos legyek, s ezt a magad bőrén fogod tapasztalni. Az én házamba katonatiszt többé be nem teszi a lábát - még a falun sem mehet keresztül. A báloknak egyszer s mindenkorra végük,
legfeljebb a nővéreiddel táncolhatsz. És addig egy nap sem mozdulhatsz ki a házból, amíg be nem bizonyítod, hogy naponta tíz percet okosan használtál fel.
Kitty komolyan vette ezt a fenyegetőzést, és sírva fakadt.
- No, azért nem kell kétségbeesni - mondta az apja. - Ha tíz évig jó kislány leszel, utána elviszlek magammal egy díszszemlére."

Ha még mindig nem szántad rá magad az olvasásra, akkor először nézd meg a már említett 1995-ös, hatrészes sorozatot, Jennifer Ehle és Colin Firth főszereplésével! Mindenképpen ezt válaszd, ez a legjobban sikerült adaptáció az összes közül.

Értékelés:

★★★

Emma Viola Black