Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában könyvkritika

A könyvmolyképző kiadó ezen, vörös pöttyös könyve, azt hiszem, kicsit eltér a legtöbb ugyanilyen kategóriájútól. Azon túl, hogy szintén egy tinédzser szerelmet követhetünk végig benne, különbözik például abban, hogy 1987-ben, tehát pontosan 30 éve játszódik, sokkal komolyabb, elmélkedősebb, és persze a legfontosabb, hogy meleg szerelem a főtéma.

Aristotle, akinek a szemszögéből olvashatjuk a történetet, a könyv elején 15 éves. A mexikói származású fiú kicsit visszahúzódó, és nincsen sok barátja, nem szeret eljárni szórakozni. A családjában is akadnak problémák ráadásul, kezdve azzal, hogy nála 11 évvel idősebb bátyja börtönbe van, és Aristotle semmit nem tud róla, pedig nagyon is érdekelnék a történtek. Másik két testvére, az ikernővérei Cecilia és Sylvia, még bátyjánál is idősebbek és régen elköltöztek otthonról, így Ari „kései gyerekként”, szinte egykeként élt. A szüleivel nagyon jó a kapcsolata, de az apja háborús múltjával nem tud, mit kezdeni, tekintve, hogy ez is tabu témának számít náluk, és ez szintén nem tetszik neki.


Egyik nyári napon azonban uszodába megy, egyedül, annak ellenére, hogy úszni nem tud. Ha szeretett volna megtanulni, az úszómesterekhez kellett volna fordulnia, ők viszont 18 év körüli srácok voltak, akik jobban szeretnek lányokkal foglalkozni… Azonban felbukkan Dante, aki szintén 15 éves, de remekül úszik, és segít neki megtanulni.

Dante szintén mexikói gyökerekkel bír, de spanyolul már nem is beszél, nincsen barna bőre, és szülei sem igazán tartják a hagyományokat. Dante imádja a szüleit, szinte fanatikusan. Pszichológus anyukája, és egyetemi tanár édesapja nagyon figyelnek rá.

Itt kezdődik meg a két srác kapcsolata, és tulajdonképpen a könyv cselekménye. Dante és Aristotle történetét körülbelül 1.5 éven át követhetjük végig, ami alatt a srácok balesettől kezdve, az egymástól távolléten át, a csajozás és bulizásig mindenfélét át kell élniük.

Ari, és hátán Dante. 

Maga a könyv nem az a tipikus izgalommal teli regény, ami minden fejezetben hatalmas fordulattal ér véget, ettől függetlenül egyáltalán nem nehéz az olvasása. Igaz, hogy monológ is elég sok benne Ari jóvoltából, de egy fajta nyugalommal tölt el az olvasása. Ráadásul titkok rengetege övezi a történetet, ami folytonos várakozással tölti el az olvasót, hiszen számtalan felmerülő kérdésre kell választ találniuk a fiúknak, főleg Arinak: Mi történt Bernadoval, miért van börtönben? Miért tabu téma a vietnámi háború? És természetesen a legnagyobb kérdőjel azt illeti, mit is érez a két fiú egymás iránt?

Nehéz arra válaszolni, ajánlom e ezt a könyvet olyanoknak, akik egyenesen a melegek ellen vannak, vagy legalábbis nem szimpatizálnak velük, ugyanis elég erősen e téma köré épül fel a regény. Merek abban reménykedni, ha valaki ilyen álláspontú az olvasásába kezd, esetleg jobb belátásra bírja ezt illetően.

Azok, viszont akik egy kicsit is szeretik ezt a témát, kötelező olvasmány számukra, mert gyönyörűen bemutatja Ari érzelmeinek küzdelmét, és egy fantasztikus élményt ad. Egy biztos: nekem az egyik kedvencemmé vált ez a gyönyörű borítójú kötet.

Értékelés:

★★★

Fran D. Black